 Gyermekkoromban,kb.hatvan esztendővel ezelőtt,még nem voltak elektromos órák.Azokat az órákat még rugó hajtotta,minden nap fel kellett húzni őket.Az éjjeliszekrényen pedig ott állt a nagymama nagy,kerek vekkerórája.Halk ketyegésére édesen el lehetett aludni,sőt akkor ébredtünk fel,ha megállt,és csend volt a szobában.Néha aztán ez az öreg szerkezet elromlott,akkor elvittük az órásmesterhez.Ahogy az idő haladt,az órás szeme is öregedett.Már csak akkor tudott dolgozni,ha a nap besütött aprócska műhelyének ablakán.Ez azonban csak néhány óra volt naponta.Ekkor támadt egy jó ötlete.Megfigyelte,hogy a nap merre jár,majd vett egy zsebtükröt.Ezt rászerelte egy óraszerkezetre,ami lassan forgatta a tükröt.Pontosan olyan ütemben,ahogy a nap haladt.A tükör így mindig odevetítette a nap sugarát a munkaasztalára és így jobban látott,többet tudott dolgozni.Látjátok,ha valaki öreg,attól még lehetnek jó gondolatai.... |
Cikk részletei
